Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki szeretne az önismereti úton gyógyító erőt, fejlődést és kézzelfogható segítséget megtapasztalni a lélekutazás rítusai által.
Ma sokunkban újra él az igény, hogy kapcsolatba kerüljünk a gyökereinkkel, rejtett erőforrásainkkal és saját belső igazságunkkal. A sámán és táltos gyakorlat lehetővé teszi, hogy önmagunk és mások számára is gyógyító erőt és bölcsességet közvetítsünk. Így nagyobb harmóniába kerülünk önmagukkal és környezetünkkel, mindennapi életünk teljesebbé válik, fejlődik.
Az alaptanfolyamon egyéni és páros gyakorlatok során bensőséges légkörben kapcsolatba kerülünk Segítőinkkel és Tanítóinkkal a szellemi világban, akik lelkünk mélyének segítő aspektusait képviselik. Jobban ráláthatunk problémáinkra, a minket aktuálisan foglalkoztató kérdések megoldására. Képessé válunk az (ön)gyógyítás és erőhozás alapformáira.
A sámándob szívdobbanást idéző hangja támogat minket a hétköznapitól eltérő tudatállapotok biztonságos megélésében a lélekutazások során. Ez az alkalom önismereti munkára ad lehetőséget. Azok, akik korábban már elsajátították az alapkurzus gyakorlatait, haladóként saját tematika kidolgozásában kaphatnak segítséget. A tanfolyam kiemelt pontján egy ősi rítus, a Szellemkenu gyakorlatában megélhető a csoport csodálatos együttműködése és az Univerzum gyógyító ereje, amihez sok szeretettel várjuk vendégként-résztvevőként a haladó utazókat.
Időpont: 2018. október 27-28, mindkét napon 10-18 óráig.
Szükséges eszközök: jegyzetfüzet, toll, csörgő
Étkezés: Saját elemózsia, a szünetekben vendéglátás teával, kávéval.
A kurzust tartja: Elekes-Czaga Orsolya szakpszichológus, a csoport Segítője: Csonth Krisztina Jelentkezés október 20-ig, kedvezményesen pedig október 8-ig előleg befizetésével lehetséges. 06 70 50 393 50 vagy albisaga@gmail.com
Kérjük és köszönjük a megosztásokat minden formában.
Tó tükrén a köd eloszlik, nyíló szememről tűnik az álom."
Somogyi István
A tél kezdete még a bennünk és körülöttünk lévő fény és árnyék küzdelméről szól. Elő-előtörnek fájó, szomorúsággal vagy indulatokkal járó gondolataink vagy a külvilágban találkozunk olyan eseményekkel, melyek kimozdítanak egyensúlyunkból. Megtalálhatjuk a gyökerét a minket és a világlátásunkat korlátozó, múltból származó téves elképzeléseinknek, és visszatalálhatunk az önszeretethez, amelyben felsejlik tiszta, ragyogó lelkünk. Így nagyobb békében élhetünk önmagunkkal, társainkkal az utunkon és a világgal.
Szükséges eszközök: Csörgő, dob (ha van), füzet, toll, polifoam vagy pléd.
Ez egy nyitott alkalom, melyen részt vehet mindenki, akinek már van kapcsolata az Erőállatával, Tanítójával. Akinek még nincs tapasztalata ebben, de szívesen betekintene ebbe az élménybe, szintén velünk lehet, ekkor az első lélekutazás történhet meg. (Ez esetben szükséges egy előzetes egyeztetés és korábbi érkezés.)
Egyéni munkában való továbblépésre is van lehetőség.
A világ számos Doboló Köréhez hasonlóan mi is rendszeresen találkozunk, hogy élő tapasztalás (révülés, gyógyítás, erőkérés) lehetőséget teremtsünk, elmélyítve tudásunkat ezen az úton a közösség megtartó erejét adó bensőséges légkörben.
Visszajelzést kérünk a részvételi szándékodról telefonon vagy emailben.
Nemrégiben eljutott hozzám Terence McKenna:Food of the Gods - Istenek kenyere című könyvéhez készült előszó, mely az együtt rezgés hangjait keltette bennem.
Írója dr. Frecska Ede, aki hozzájárult ahhoz, hogy megjelenítsük bevezetőjét. Kérdésemre így mutatja be saját magát:
"Hivatalosan képzett pszichiáter, pszichológus és pszichofarmakológus, valamint önképzelődött antropológus vagyok. A sámánizmus és módosult tudatállapotok témája már 27 éve érdekel. "Sámánok és Endorfinok" témájú közleményem hozott össze Michael Winkelman-nal, majd rajta keresztül barátságba kerültem Luis Luna-val, Dennis McKenna-val, Hank Wesselman-nal és Graham Hancock-kal. Transzperszonális pszichológiáról, Ken Wilberről már a 80-as évek közepén előadtam pszichológusoknak. A módosult tudatállapotokat előidéző technikák közül több is érdekel (dobolás, pszichomanteum, lucid álom), de korábbi farmakológiai kutatásaim mégis inkább az etnobotanikai-etnofarmakológiai úton a látomást okozó növények (visionary plants) vonalán tartanak. Gondolkodásomra serkentőleg hatottak Terence McKenna előadásai. Hogy mennyiben és mennyire, azt az ajánlásban fejtem ki."
(Kép forrása: wn.com The shaman journey)
S jöjjön az előszó:
"Az emberiség történetének több száz civilizációja kultiválta a módosult tudatállapotokat, és a módosult tudatállapotok egyes formáit vagy egyenrangúnak, vagy magasabb rendűnek tartotta a hétköznapi tudatállapotnál. A nyugati kultúra azon kevesek közé tartozik, amelyeknek nincs ilyesmire töretlen, megbecsült hagyománya, intézményes formája meg a legkevésbé sem. Ezért Nyugaton a tudatállapotok módosítása szubkultúrába, marginalizált kultuszokba, illegalitásba szorul, a kultúridegenség minden járulékos következményével: az értetlenség, nevetségessé tevés, kiátkozás és üldözés mellett szinte groteszkbe hajlik a tájékozatlanság mind a hívek, mind az ellentábor oldalán. A tájékozatlanságból fakad egyfajta belátástalanság, árnyalt megközelítésre való képtelenség, sajátos diszkriminációs vakság, amely egy kalap alá veszi a romboló gettószemetet és a gyógyító szakramentumot, vagy kábítónak könyvel el olyan hatásokat, amelyek a psziché értékes megnyilvánulásait katalizálják. Ebben a percepciós zavarban nehéz disztingválni a módosult tudatállapotok dezintegrált (pl. intoxikáció, delírium, pszichózis) és integrált (pl. sámáni révület, divináció, ihletett eksztázis) formái között. A tagadás, elutasítás olyan mértékű, hogy érdekében a Nyugat képes eltekinteni a problémás kérdések megválaszolásának tudományos igényétől is. A módosult tudatállapotok integratív formáinak - és mindennek, ami azokkal összefügg - tanulmányozása sok döntéshozó szemében periférikus, nem tudományos. Holott a tudományt nem témája határozza meg, hanem módszere. Csak az utóbbi szempontból lehetnek jogosak a kifogások.
Az integratív típusú módosult tudatállapotok nagy valószínűséggel alapvetőek voltak olyan humánspecifikus viselkedésformák kialakulásában, mint nyelv, gyógyítás, képzőművészet, vallás, írásbeliség, logika és matematika. A nyelv eredetével kapcsolatos gondolatait Terence McKenna fejti ki bővebben a könyvben. A többit itt ráadásként soroljuk fel. Mircea Eliade munkája világított rá, hogy a gyógyításban évezredeken keresztül jelentős elem volt a sámáni révület. David Lewis-Williams (dél-afrikai antropológus) megfigyelései szerint a paleolit barlangrajzok keletkezésében szerepük volt transz utóhatásoknak. Raptus, divináció, eksztatikus látomás, unio mystica gyakran meghatározóak voltak a nagy világvallások kialakulásában és továbbfejlődésében (a látomásból lett az Írás). Az óvilági civilizációk forrásaként tekintett sumér kultúra imaginált lények (az Anunnakik) tanításán alapult - a dologban legilletékesebbek, a sumérok szerint. Parmenidész, akinek gondolataira épült az arisztotelészi logika, a logikai érvelés fontosságát hexaméterekbe szedve egy sámáni jellegű, felsővilágbeli utazás formájában írta meg. Őt is, mint a matematika atyját, Pitagorászt kortársai iatromantisnak, mai szóval csodagyógyítónak, sámánnak tartották. Manapság ezek az összefüggések olyan reakcióra számíthatnak, mint viktoriánus Angliában a darwini gondolatok. A párhuzamot leegyszerűsítve és a kontrasztot kiemelve: majomszerű őstől ered az ember, látomásból fakad a kultúra. Ekkora szemléletváltást elfogadni nem volt könnyű akkor és manapság sem az. Pedig "még az ókori görögök is" (á la Karinthy) több intézményes formában adóztak a módosult tudatállapotoknak: ún. eleusziszi misztériumok, Aszklépiosz kultusza, pszichomanteumok, delphoi jósda.
Aztán valami megkopott, a tájkép elszürkült, a kulturális paletta beszűkült e téren, pedig a sokoldalúság, változékonyság evolúciós hajtóerőt jelent. A modern ember nemcsak a természettől szakadt el, hanem a természetfölöttitől is. A módosult tudatállapotok diverzitásának tekintetében nyugati kultúránk monokultúrális és túlspecializált. Az utóbbi nagy előny ugyan a hatékonyságban, de a változatosság hiánya előreveti árnyékát. A tudatállapotok egyoldalúságának javítására nem látunk problémamentes megoldást. Ehhez a mi kultúránknak nincs se mítosza, közös kozmológiája (a set meghatározói) se rítusa, tradíciója (a megfelelő settingalap feltételei). Mindenesetre hangsúlyozzuk, hogy becsüljük meg azokat a kultúrákat, amelyek ezt a problémát jobban megoldották. Nem bölcs dolog egy szűkebb diverzitás talajáról leszólni a tágabbat.
A lenéző hozzáállás különösen Dél-Amerikával szemben érhető tetten. Még Mircea Eliade is leereszkedően "narkotikus sámánizmusnak" nevezte azt a tradíciót. Restelkedő tanúi voltunk annak, amikor egy kukoricán-burgonyán, paradicsomon-paprikán feltáplált magyar, kezében cigarettával gesztikulálva, alkoholgőzösen becsmérelte a dél-amerikai indiánok szent növényi főzetét - amit különben alig ismert -használóit degeneráltnak bélyegezve. Mindez többszörösen következetlen és igazságtalan. A prekolumbiánus Amerika a világ mezőgazdasági és fűszernövényeinek 3/5-ét hagyományozta ránk, tehát a növényekkel szorosabb kapcsolatban volt, ember és növény viszonyáról többet tudhatott, mint a többiek. Komplex civilizációját minden jel szerint az óvilágitól függetlenül alakította ki úgy, hogy a gondolkodásnak jelentősen eltérő útját járta: az a kultúra az integratív módosult tudatállapotok következetes kiaknázásán alapult. Nehéz ezt megérteni mai fejjel (alkoholossal még kevésbé). Képviselőinek - egyes adatok szerint -90-95%-át kiirtották az Európából behurcolt betegségek, maradékát pedig az Európából szintén behurcolt dezintegratív tudatállapot (alkohol intoxikáció) pusztítja. Körültekintő állásfoglalásunk igazolásaként itt más szempontból is szót emelünk: ami abban a közegben működött, nem biztos, hogy ebben is töretlenül beválik. Ugyanakkor igény van egy átfogó kulturális, mentalitásbeli frissítésre, egy új reneszánszra. Korunk krízise olyan mértékű, hogy a megújuláshoz már nem elég az ókor örökségéhez visszatérni - ráadásul kétszer nem is léphetünk ugyanabba a folyóba ugyanazért. Messzebbre kell visszanyúlnunk időben. Megtehetjük, mert a fejlődés nem lineáris, a régebbi nem mindenben ódon vagy primitív. Inkább másmilyen - esetleg még differenciálatlan, amiből ki tudunk aknázni valamit a jelenkor számára. Fejlődésünknek lehetnek olyan bejáratlan ágai (egyszerre nem evezhettünk két folyóban), amelyek tartanak valahova és visznek tovább.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Terence McKenna meg ebben a manifesztónak számító művében immár húsz évvel ezelőtt. Reneszánsz ember szól hozzánk egy újabb, archaikus reneszánsz igényével. Terence McKenna műveltsége kiterjedt filozófiára, esztétikára, művészettörténetre, etnobotanikára, régészetre és antropológiára. Sőt a modern fizika, evolúciós biológia gondolatvilága sem volt idegen tőle. Számos gondolata a fenti szakterületek képviselőit erős homlokráncolásra késztetheti, de ilyen szintézisre kevesen képesek. Az író előadásmódja nem teljesen elfogulatlan (a manifesztóké általában nem az), érvei mégis briliánsak, komoly megfontolásra érdemesek és a szemléletváltás irányába hatnak. Mégis van a könyvnek egy jelentős hibája: aki belelapoz és végigolvassa, annak már eleve megvan a szemlélete; akinek nincs, az félreteszi. Valójában ez a hiba nem is a szerzőjétől ered."
Itt ajánlom még azt a nagy erejű filmet, amit tív év után láttam most újra: Álomőrzők
