ITT VAGYUNK
Hogyan reagálunk erre a fordulópontra, saját életünkben és a Föld életében?
Az egyik dolog, amit megtanultunk a sámán gyakorlatban és az életben is, hogy valamivel együttműködni erősít, élettelibbé tesz és fenntart, szemben az ellene való küzdelemmel. Amikor „valami érdekében” dolgozunk, akkor áramlunk az erővel, és a erőnek van helye növekedni. Amikor valami „ellen” harcolunk, az erő blokkolódik és csatába kerülünk; és inkább a pusztítással, mint a teremtéssel foglalkozunk.
Bármilyen a szavakat is használnak a médiában és a politikusok, vedd figyelembe kérlek, hogy amit mi tapasztalunk, az nem háború. Ez egy válság és a gyógyulás lehetősége. A gyógyulás érdekében dolgozzunk, ne pedig a vírus ellen. Mélyen figyeljünk a helyzetre és tanuljuk meg, mi az, amit meg kell tanulnunk. Nem harcra van szükségünk. Szeretetre van szükségünk.
Ha úgy tekintünk erre a világ-egészségügyi helyzetre, mintha bármilyen betegség vagy egyensúlyhiány lenne, akkor a sámán perspektívából megkülönböztetjük a „kúrálást” és a „gyógyulást”. A kúrálás a felületes tünetek megszüntetése, amely lehetővé teszi a beteg számára, hogy visszatérjen az életébe, úgy, ahogy volt. Ezzel remélhetőleg a gyógyulás megtörténik, de ez nem az egyetlen fontos dolog. Inkább azt szeretnénk, hogy találjuk meg a kiváltó okot, és tegyük meg a szükséges változtatásokat, hogy helyreálljon az egyensúly és a beteg ne betegedjen meg újból. A megértés ezen módja szerint minden kellemetlenség lehet tanító, amely megmutatja nekünk a létezés új módját. A sámán gyógyítás során nem térhetünk vissza ahhoz, ami volt, mert ez hozzájárult a rossz közérzethez. Minden gyógyulás változást igényel.
Ebben az időben ne csak a tüneteket távolítsuk el. Ne csak a vírus vagy a félelem eltűnését kérjük, és ne reméljük, hogy az élet úgy térjen vissza, ahogyan a múltban volt. Nagyon kívánjuk az együttérzést, a kedvességet, a gyógyulást és segítséget mindazoknak, akik fertőzöttek, érintettek és betegek. Miközben szembesülünk a szívfájdalommal, a szenvedéssel és a bizonytalansággal, emlékezhetünk arra is, hogy ez nagyszerű lehetőség a változáshoz vezető lépésre. A válság közepette az előrelépéshez kell segítséget kérnünk, nem pedig a visszalépéshez. Meg kell kérdeznünk, hogyan működhetünk együtt azokkal a mélyebb gyógyulási folyamatokkal, amelyek ezen idő alatt nagyobb célokhoz vezetnek el bennünket.
Sokan a szorongást, a gyászt és talán még a pánikot is megtapasztalják most. A félelem riasztócsengőként érkezik. Kötelessége is, hogy felébresszen minket, megmutatva, hogy van valami tennivalónk! De azt nem akarhatjuk, hogy a félelemben maradjunk, amikor ez letaglózóvá válik. Hagyjuk inkább, hogy a félelem felébresszen, kérjünk segítséget - halljuk meg, nézzünk szembe, majd lépjünk át rajta. Ne fussunk el attól, ami nehéz vagy kihívást jelent, ne rejtsük el és ne védjük magunkat túlságosan. Ehelyett kérjük a szükséges energiát. Ahogyan Jonathan szellemi tanítója egyszer mondta: "Az élet változás, a sámánizmus pedig változás az erővel." Kérjünk segítséget. Csatlakozzunk az erőhöz és bízzunk a Segítőkben. Hívjuk a Szeretet erejét, hogy tartson meg, amikor túl kimerültnek érezzük magunkat ahhoz, hogy folytassuk. A Szeretet hatalmasabb, mint amit valaha is el tudunk képzelni, és jelen van számunkra minden nap, mint egy természetes módon folyó, soha véget nem érő univerzális erő.
Dolgozzunk együtt azokkal a hatalmas ősi lényekkel, akiket Elemeket hívunk. Bennünk vannak, és rajtunk kívül is, ők az élet építőkövei. Kérjünk segítséget a víztől és a levegőtől. Kérdezzük meg, hogy miként tudunk segíteni a víznek és a levegőnek ebben az időszakban. Mindannyiunknak tisztulásra van szüksége. Kérjünk segítséget a tűztől, mely a szívünkben és a Föld szívében van. Kérjünk segítséget a Földtől, a mély, sötét, gazdag Földtől, amely támogat minket, és aminek teljes egészségi állapotába kellene visszatérnie, és újraélednie.
Ne felejtsünk el újra kapcsolódni. Ha a szabadba tudunk menni, akkor tegyünk Gyógyító Sétát a természetben. Adjunk időt és figyelmet a minket körülvevő világnak, és a természet lényeinek ebben a különleges időben. Sokak számára ez új területet jelent - egyedül, elszigetelten vagy karanténban lenni, esetleg elválasztva a barátoktól és a családtól. A magány félelmetes megtapasztalás lehet. De ha kimehetünk a természetbe, akkor új lehetőségek nyílnak meg. Amikor azzal a világnézettel járok-kelek, hogy minden élő, akkor emlékszem arra, hogy nem vagyok egyedül, mert mindig a tág családom társaságában vagyok, együtt a fákkal, a széllel, a madarakkal és a sziklákkal. Általában a természetben egy emberi baráttal sétálunk, beszélgetve. De amikor a figyelmünk már nemcsak az emberi társra összpontosít, megnyílhatunk a mély, tudatos párbeszédre a körülöttünk lévőkkel, és szorosabban kapcsolatba léphetünk az embertársainknál szélesebb körben lévő rokonainkkal.
Néhányunknak ezek az idők szélsőségesnek tűnhetnek, mintha „szünetet tartanánk”. De az Élet van itt és most számunkra. Ne várjuk meg, amíg az élet „újrakezdi” vagy „visszatér a normális kerékvágásba”. Legyünk azzal, ami jelenleg van, bármi is legyen az. Ez az együttlét egy küszöb, egy végső szakasz a beavatás rítusában.
A csend minden lelki gyakorlatnak a mély részét képezi. Nem a „semmivel” találkozunk, hanem valamivel, ami fontos.
Most pihenjünk, ha meg tudunk pihenni. Ha most továbbra is dolgozunk, talán még a szokásosnál is többet, akkor ráhangolódhatunk arra, ahogy az egész társadalom lelassulni és megállni kényszerül. Próbáljuk ezt tiszteletben tartani, mint egy nagyon különleges időt. Függetlenül attól, hogy napjaink nyugodtak vagy elfoglaltak, most itt az ideje, hogy kapcsolatba léphessünk a csenddel, mint energiával. Amint az emberek visszavonulnak a belsejükbe, a Föld helyet talál a lélegzéséhez.
Ha bent vagyunk, mélyedjünk el a gyönyörű testünk érzékelésébe, és ne feledjük, hogy ez is a természet. Mélyüljünk el a szívünk dobbanásának hangjában és a lélegzetünk ritmusában, megköszönve nekik, hogy életben tartanak. A légzés az egyik legfontosabb ünnepünk. Lélegezzünk az élettel, bele a pillanatba. Gyújtsunk meg egy gyertyát, énekeljünk el egy dalt, doboljunk, csörgőzzünk, végezzünk szertartást, üljünk csendben vagy olvassuk újra a régi naplóbejegyzéseinket, hogy összegyűjtsük a most szükséges bölcsességet, az erő és a tisztaság erényeit. Engedjük meg, hogy ez a különleges idő tanítson minket - a pihenésről, a félelemről és a szeretetről, a közösségről és a kapcsolatokról, a tisztulásról és fiatalodásról, az életről. Ne menjünk vissza aludni. Legyünk most itt. Hallgassunk. Mélyen hallgassuk meg mindazt, ami körülöttünk és bennünk van, hallgassuk a madarakat és a szelet, a dalokat és a vizeket. Hallgassuk meg a Földet és hallgassuk meg a Segítőket.
Most itt vagyunk. Emlékezzünk: életben vagyunk!
Írta:
Zara Waldebäck, Jonathan Horwitz és Annette Høst
Ez a szöveg (és a képek) a hírlevelünkből származik, itt olvasható bővebben: http://shamanism.dk/news.htm
Fordította: Elekes-Czaga Orsolya
