Gyógyító séták



Schmidt Sára

A gyógyító séta: testi-lelki-szellemi  gyakorlat



Aki az utcán vagy természetben lassan jár, arra mondjuk, hogy sétál. Minden séta és lelassulás jótékony hatású, de hogyan is gyógyít 
a ’medicine walk’?

Amikor gyógyító sétát teszünk, arra törekszünk, hogy nyitottan fogadjuk környezetünk és a természet üzeneteit. Magunkban hordozunk egy kérést vagy kérdést, és meglepő módon a mindenség válaszokat küld sétánk közben. Egyszerre vagyunk elengedettek és befogadók, ugyanakkor koncentráltak is az üzenetek érzékelésére. Akár öt perc erre szánt idő alatt is érkezhet válasz, kaphatunk segítséget. A lassú, de ritmikus járás, a könnyed test-, és kéztartás, érzékszerveink élesítése, a periférikus látás behívása és a szótlanság mind segíti a jelek tudatos fogadását.
2020 januárjában, amikor egyik gyógyító sétámon arra kértem útmutatást, mire fordítsam figyelmem a következő időszakban, erős ösztönzést éreztem arra, hogy leírjam néhány utam.
Most végre elkezdtem.
12 gyógyító sétám rövid leírása legyen megerősítés mindazoknak, akik már megtapasztalták a medicine walk csodáját, s hívás mindenkinek, aki eddig még nem sétált kéréssel szívében.

Első gyógyító séta
A belső sürgetettség érzet megállításáért


A Kőtenger felé tartok, zúzmara ropog a csizmám alatt. Vaddisznócsapást követek: kifordított száraz fűcsomók és felborított vörös kövek nyomvonalát. Metsző fény kontúrozza a fekete-szürke-barna tájat, az ölyv vijjogása hidegen hasít fülembe. A jeges fuvallatok rendre visszaparancsolnak cikázó gondolataim közül a jelenbe. A megtartó földösvény, a pupillám tágító szórt sugarak, a fagyott avar zizegése, a bőröm edző széllökések, a csupasz formákká tisztult téli táj testem-lelkem-elmém kristályozza. A jégbe dermedt zuzmóvirágok apró szirmaitól egészen a tágas láthatárig körbejár tekintetem. A hideg szépség lélegzetmegállító pillanatait lassú, mély légzéssel nyomatékosítom. Gyógyító sétám elmélyülés az itt és mostban.


Második gyógyító séta, ami  ’medicine walk’ helyett 
’medicine drive’ lett
Mindennapi szertartásért


Ó, hányszor rohantam végig munkába menet ezt a tizenöt kilométert, fejemben tennivalóimat sorolva, felpörgetett külső és belső sebességgel! Mennyi minden mellett szaladtam el figyelmetlenül!
Most lassítok, tudatosan figyelek, perifériás látásommal megpróbálom behívni a lehető legtöbb teremtett csodát. Napokon keresztül gyakorlom a lassulást. Még így autóból is egyre több részletet fedezek fel utamon, melyek közül, mint útmutató-támogató világítótornyok fehérlenek ki a feszületek.
Először csak hét, kilenc, majd tizenöt… hihetetlen, hogy eddig elmentem mellettük!
Amikor mind a tizenöt előtt meg tudom hajtani fejem egy pillanatra, akkor tudom, hogy jelen-léttel haladok. S eljön a nap, amikor mindegyiknél megállok, elidőzök, békét és megnyugvást találok. Sétálok.

Ettől a ponttól kezdve ezek a szobrok az állandóan jelenlévő segítség tanúságtételeivé válnak számomra. Ha úgy adódik, már gondolatban is végig tudom járni ezt a jelképes kis zarándoklatot, amikor gondom van, csak kérni kell tudnom és megköszönni…mint ahogyan valaki tette azzal az olvasóval ott Mária kezébe rejtve.